Magyarország, te örökös hiányjel,
üresen beadott dolgozat,
gazzal fölvert temető, kolduspersely,
kartográfiai vállalat!
Te vér, te föld, te rémes emlék,
te részegen kurjongató szörnyalak,
képernyőnkön vacak szellemkép,
akkor se vagy már, ha megszólítalak!
Akkor sem vagy, ha megint rólad szaval,
aki csak egy percre volt szabad.
Gyerekágya újra ravatal,
nézd elhülyített, szegény fiad!
Akkor sem vagy, ha van még, ki élne itt,
bízna benned a reménytelen,
míg föl nem zabálod mind a sejtjeit,
sötét folt vagy a röntgenfelvételen.
Magyarország, te örökös hiányjel,
fölötted az idők fáradt kézjegye!
Mindegy már a térkép, az érmén a fej,
csak érjen véget a rossz mese!