Ki Istennek képzeli magát,
vajon látja-e
a hegytől a hazát,
tudja-e,
hogy mi van a mélyben,
csúcsok közt a meredélyben?
Észreveszi,
hogy amíg felfelé mászik,
lentről a népnek
az ég alig látszik
a ködtől,
s a magasból lehulló
hatalom-rögöktől,
mit már nem fog fel
a satnya szóvirág-bokor,
mikor az éppen felfelé haladó,
kiválasztott plakát-halandó
könyökével, s talpával
lejjebb, s lejjebb sodor…

Ám, ha majd jön a rosszabb világ…
…mikor az örök hóban
nem nő néki sem virág…
…egy óvatlan, suta fogás miatt,
a hideg, téli, kudarc-szín estén,
csupán egyféleképpen menekülhet,
a magasból a mélybe esvén;
ha minél több testet maga alá gyűrhet!

Lelki szemeimmel már látom,
nem sülhet el ez máshogy, csak balul…
…bajban vagyunk, tömegnyi csóró Barátom,
…hisz még mindig, most is,
Mi vagyunk alul!