Narancsszín-kerek!Sarlóját rég félretette,már nem dolgozik,csak pihenget, gúny-nevetve… Múlt-világunkbólegy körlapnyit kiharapott,s mi köd-kacagtuka felnövő friss haragot… Kövér földesúr,kevély-uralkodik az égen,hiún reméli;maradhat még jövő héten… Ám…

A régi, kóbor kotta bús dallamot dalol,s a fáradt, lassú dobon ritmus kél valahol…Víg vonónk is elpihent, régen nem hegedült,tavalyi táncos kedve még tavasszal elült…Fagottunk sem fújja többé; szuflája oda,minden kis csetlő mozdulat gyenge-tétova…A triangulum…

Ki Istennek képzeli magát,vajon látja-ea hegytől a hazát,tudja-e,hogy mi van a mélyben,csúcsok közt a meredélyben?Észreveszi,hogy amíg felfelé mászik,lentről a népnekaz ég alig látszika ködtől,s a magasból lehullóhatalom-rögöktől,mit már nem fog fela satnya…