Született ebben az önkényben
valami megkapóan zöngétlen,
egy borzongató, mégis szép hang,
hogy magadnak és magadért vagy.
Újra fel- és elosztás van,
ahol a kortárs nem sorstársam,
csak a ki nem mondott szavakban
lehet közös sziget - lakatlan.
Ahogy körmömről a kort vágom
múlik unottan az osztályom,
számlaösszesítő serceg
mint óralapon másodpercek-
A megcsaltak közös szobája
egy háromszor szürke kokárda:
Szürke falban szürke ablak,
szürke rács, hogy bennmaradjak.