Itt fekszem a földön hanyatt dölve
belem kitaposva félig a földben.
Eldobtak, megaláztak,
pedig mekkora öröm voltam a szájban.
Szűrőmet nyálas száj szívta,
ezért sötétebb a barna minta.
Itt fekszem megint rám léptek,
de a remény velem van, nem félek.
Laposra vagyok taposva
kabátom olyan már mint a rosta.
Jaj istenem mit vétettem
hogy ily sors sújt engem?
Rosszat selytve körül nézek,
mert egy koldús erre lépdel.
Észre vett ,felvett.
Lógó belem nézegette,
majd sajgó testem zsebre tette.
Volt már ott pár testvérem
így hát én is elfértem.
Haza vitt a jó tevő.
Erre mit tesz ő?
Két ujjával megpederget,
belemet egy tálcába ki ereszt.
A többi tesóm ugyan így járt,
beleinknek minden kinját
új kabátba tette és a szájjába vette.
Ég a gyújtó,ég a belem,de nem szenvedek
nyújthatok új élvezetet.
Most megint itt fekszem hanyatt dőlve
belem kitaposva,de már nem a földben.
Várom a rongykabátost, de hiába
mert belemnek már fáj nekem is hiánya