Itt fekszem a földön hanyatt dölvebelem kitaposva félig a földben.Eldobtak, megaláztak,pedig mekkora öröm voltam a szájban.Szűrőmet nyálas száj szívta,ezért sötétebb a barna minta.Itt fekszem megint rám léptek,de a remény velem van, nem félek.Laposra vagyok taposvakabátom…