a jaj ömlik a jó csak cseppenönmagam metszem kint a kertbens a sors karmai leszakítjákverseim lelkesítő titkátezt a csöndet hiába nézemmagamat látom minden képenvérem máglyái megint égnektüzet rakott bennem a lélekbujkál bennem jó pár szenvedésminden ráncom idő verte…