nyári eső után a tájatlangyos merengés öblíti áta vers velem bármit láttatbetűcsipeszen csüng a világez az ambivalens pillanatnem tudom hogy került most ideaz ész kezében steril szikemellyel birizgál a rím alattvégleg eltűnni még nincs okombár sajtolt szóvá már sok…

 mintha időnk marakodnafolyik a kedd patakokba’léted álmod könnyen porlademlékműve vagy a pornakmindenki folyton ad és veszma pénz hajol le az észhezócska cucc a jellemnadrága jelen gondöltönyt ad rádkülön gén hajt minden lovatbennem a szép mégis tolats bár a sors…

 messze ment tőlem mi lehetnelélek magadnak nem hiányzolaz est szavakat nyom kezembes holdtól fénylik az égi jászolelvadult nagy rögeszméimetbuzgón figyeli néhány vadőrs bár a rím ezt-azt sokszor kivetveszélyes minden eszme ha dőlnálam már örök idők ótamellkasi lápban…